2015. március 10., kedd

Történelem: A Habsburg rendek és a magyar udvar kapcsolata

A Habsburg rendek és a magyar udvar kapcsolata

Magyarországon a 16. század volt a várháborúk és az együttműködés kora. Az 1532-es kőszegi csata, az 1552-es Drégely, Eger, Temesvár ostroma és az 1556-os temesvári ütközet után 1568-ban a magyarok és a törökök békét kötöttek Drinápolynál. Az ország volt a kereszténység védőbástyája.

A 17. századi Habsburg Birodalom uralkodója II. Rudolf (1576-1608) centralizációt akart elérni, a rendi törekvések megtörése volt a célja. Az 1591-től 1606-ig tartó 15 éves háború a Habsburgok és az Oszmán Birodalom közt zajlott. Erdély a Habsburgok oldalán harcolt, magára haragítva így a törököket. Eközben az udvar erőszakos ellenreformációba kezdett, sorra elvették a református templomokat. A rendek az országgyűlésen tiltakoztak, ezért Rudolf meg akarta akadályozni a vallási kérdések országgyűlésen való tárgyalását. Ezzel a döntésével az egész magyar rendiséget szembefordította a politikájával. Fegyveres felkelés robbant ki, amikor a császár megkísérelte Bocskai István elfogását sikertelenül. 1605-ben fejedelemmé választották őt. Az 1606-os bécsi béke zárta le a felkelést. Szabad vallásgyakorlást biztosítottak a polgárok, nemesek és végváriak számára. Megoldották a hajdúk kérdését is kollektív nemesítéssel. Szintén 1606-ban a Habsburgok és a törökök békét kötöttek Bocskai közvetítésével. Ez volt a zsitvatoroki béke, amely rögzítette a határokat. Bocskai az 1606 decemberében kiadott Végrendeletében leírta az erdélyi fejedelmek feladatát, amely az ország egyesítése volt, valamint ameddig a korona Bécsben van a Habsburgoknál, Erdély menedéket biztosít a Királyi Magyarország rendjeinek.

A következő uralkodó, II. Mátyás (1608-1619)kiadta a koronázási hitlevelet, megerősítette a vallásszabadságot és a rendek jogait. A bécsi béke megújításán kívül ismét választhatott nádort az országgyűlés az uralkodó által kijelölt két katolikus és két protestáns magyar főúr közül.

II. Ferdinánd (1619-1637) erős centrális állam létrehozását tartotta céljának. Az Oszmán Birodalommal Békére törekedett, mert a fő ellenségei nem a törökök voltak, hanem a franciák. A 17. század világháborújának is tartott harminc éves háború 1618 és 1648 között zajlott le főleg német területeken, a katolikusvallású Habsburg császári hatalom és a vele szemben álló, önállóságukat és vallásgyakorlatukat féltő protestáns fejedelmek között, több külföldi ország beavatkozásával. Ferdinánd idegen zsoldosokat ültetett a magyar végvárakba, elkerülve a rendbontást.

Megerősödött a katolikus rendi mozgalom. Pázmány Péter 1635-ben egyetemet alapított Nagyszombaton, visszatérítette a főúri családokat. Erdély önállóságának megtartását tűzte ki célul. Esterházy Miklós önálló magyar hadsereget állított fel. Zrínyi Miklós költő és hadvezér (magyar Hector) művei fontosak voltak a harcok szempontjából. Szigeti veszedelem című költeményének célja a példaadás volt. Elmélkedések Mátyás királyról nevezetű alkotásában megfogalmazta, hogy erős kezű uralkodóra van szükség az ország egységéhez (ő ezt II. Rákóczi György személyében látta). Az török áfium ellen való orvosság soraiban önálló, reguláris hadsereg szükségéről olvashatunk. A Vitézhadnagy, valamint a Tábori kistracta korszerű hadviselésről és hadtudományi munkákról számol be. A téli hadjárat (eszéki hadjárat: 1663-1664) vezére Zrínyi Miklós volt. A keresztények taktikai győzelmével ért véget a törökök felett. Ilyen volt többek között az utánpótlás szempontjából fontos eszéki híd elpusztítása.

I. Lipót (1657-1707) császár hadvezére, Montecuccoli 1664 augusztus 1-jén győzelmet aratott Szentgotthárdnál. Lipót 1664 augusztus 10-én megkötötte a (szégyenteljes) vasvári békét. A törököktől visszaszerzett területeket az oszmánok kezén hagyta. A vasvári béke megkötése felháborította a magyar nemességet. Ekkoriban vesztette életét Zrínyi Miklós egy szerencsétlen vadászbalesetben, melyet sokan politikai gyilkosságnak tartottak. Az erőviszonyok az udvar javára változtak, mivel Erdély nem tudta támogatni a magyar rendek törekvéseit.Wesselényi Ferenc nádor felajánlotta az országot a törökök hűbéreséül. Wesselényi halála után (1667) Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc, Frangepán Ferenc és I. Rákóczi Ferenc folytatták szervezkedésüket Lipót ellen. Az ellen szőttek összeesküvést, akitől a törökök kiűzését várták. Titkos megbeszéléseiket Sárospatak várában tartották, abban a teremben, amelynek mennyezetét rózsák díszítik. Innen ered a latin"sub rosa" kifejezés, amely magyarul rózsa alatt való ülésezést jelent. Többször is felfedték terveiket Lipót előtt, aki kezdetben nem indított eljárást ellenük, mivel a katolikus főnemesek alkották Magyarország bázisát. Amikor a főurak fegyveres akciót indítottak, a császár gyorsan cselekedett. Elfogatta az összeesküvőket, akik komoly büntetést kaptak tetteikért.

Az uralkodó nyílt abszolutizmust vezetett be. Felfüggesztette a rendi alkotmányt, elrendelte a protestánsüldözést. A végvárakba idegen zsoldosokat ültetett. Ez a rendszer Magyarországon kudarcot vallott, az adókat csökkenteni kellett. A bujdosó nemesek és végváriak, a kurucok komoly erőt képviseltek. Erdélyben és Erdély határán gyülekeztek. Élükön Thököly Imre állt (1678). A kurucok sorra foglalták el a felvidéki várakat és városokat. I. Lipót feladta az abszolutizmus bevezetésére tett kísérletét. 1681-be országgyűlést hívott össze Sopronban. Helyreállt a rendi dualizmus,nádort választottak, és engedélyezték a szabad protestáns vallásgyakorlatot vármegyénként 2 helyen. Thököly a Felvidék középső és keleti részén Kassa központtal létrehozta a Felső-Magyarországi Fejedelemséget. Az ország így négyfelé szakadt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése