A török terjeszkedés elleni védekezés a XVI. században
1541-ben az ország három részre szakadt. A törökök elfoglalták a Duna két oldalán fekvő területet, így közelebb kerültek legfőbb politikai céljukhoz, Bécs elfoglalásához Ez a terület volt a Hódoltság, amely az Adriától Erdélyig félkörívben húzódó Királyi Magyarországgal szomszédos volt. A Királyi Magyarország a Habsburg Birodalom része lett. Ez a terület volt a két nagyhatalom ütközési zónája.
A határok védelmére végvárakat építettek. A kőből készült kővárak (például Eger vagy Szigetvár) könnyebben ellent tudtak állni a törököknek, mint a sárból, földből, fából, vesszőből épített palánkvárak, másnéven huszárvárak, mivel a fa elemek miatt nem állt ellen a tűznek. Előnye volt viszont ennek a vártípusnak, hogy könnyű volt az építéséhez az alapanyagokat beszerezni, mivel helyben mindent megtaláltak. A régebben épült végváraknak megkezdődött az építészekkel való átépíttetése. A régi ó-olasz bástyákat a holttér elkerülése érdekében új-olasz bástyákra cserélték, és megemelték a falakat. 1552-ben a törökök újabb hadjáratot indítottak. Elfoglalták többek közt Temesvárt, Lippát, Szécsényt, Drégelyt és Szolnokot. Temesvár kapitánya Losonczi István, Drégelyé Szondi György, Szolnoké Nyári Lőrinc volt. Egert a törökök sikertelenül ostromolták, a vitézek Dobó István vezetésével hősiesen ellenálltak, így a törökök nem tudták bevenni a várat. A vitézek életkörülményei rosszak voltak, állandó készültségben kellett lenniük, élelmük gyorsan fogyott, a lőporból is mindig egyre kevesebb maradt, ez a törököknek előnyös volt.
A végvári vitézek munkájukért zsoldot kaptak. A nehéz helyzet miatt sokszori zsoldtlanság volt, ezért a vitézeknek gyakran nélkülözniük kellett. Emiatt gyakorivá váltak a portyázások. A végváriak nem tudták a maguknak szükséges élelmiszert biztosítani, ezért elterjedtek a parasztok való rablások.
1556-ban a törökök ismét hadjáratot indítottak. Szigetvár ostroma rendkívül fontos esemény volt. Zrínyi Miklós és csapatai ellenálltak a török támadásnak, viszont a török túlerővel nem tudtak mit kezdeni. Utolsó erejükkel is védték a várat. Amikor Zrínyi látta, hogy esélytelen a törökök legyőzése, az oszmán sereget meglepve kirohant a várból. I. Szulejmán oszmán szultán az ostrom idején életét vesztette. Ezzel lezárult a török terjeszkedés kora.
1568-ban Szulejmán fia, II. Szelim szultán és I. Miksa németrómai császár békét kötöttek Drinápolynál. Ettől fogva a magyarországi harcok szüneteltek.
Az ország három részre való tagoltsága ezután is fennállt, csak később tudták megoldani az egyesítés és a török kiűzését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése